Ha új borral szeretnénk megismerkedni, a palackon található címke megkönnyítheti a választást. De meg is nehezítheti éppen, attól függően, hogy mit tudunk meg abból, amit azon olvasható. Íme, néhány fogódzó.

A bor termőhelye fontos szempont a választásnál. A borvidékek termőhelyi jellegzetességei a bor értékének legfontosabb tulajdonságaira hatnak, a bor jellegét alapvetően meghatározzák.

A borok esetében termelő és a palackozó neve nem feltétlenül egyezik meg, hiszen nem mindegyik termelő engedheti meg magának, hogy palackozással is foglalkozzon.A termelő nevét nem kötelező feltüntetni a címkén és a palackozót is sok esetben csak egy szám jelöli (H-0000).

Fajtabor esetén a szőlő nevét találjuk meg a címkén, házasított bor esetén leggyakrabban fantázianevet adnak a bornak.

Magyarországon a legtöbb palackos bor a "minőségi bor" kategóriába esik. A minőségi kategória azt jelenti, hogy a bor a címkén feltüntetett borvidéki régióban, borvidéken termett szőlőből készült.Tájbor megjelölést kapnak azok a borok, melyek nem egy borvidék szőlőjéből készültek vagy borvidéken kívüli termőhelyről származnak, de előfordulhat az is, hogy olyan fajtából készültek, amelyet az adott borvidéken nem ajánlottak termesztésre, így a minőségi kategóriajelölést nem viselheti. Az asztali bor megnevezés alacsony minőségi kategóriát jelöl.

A cukortartalom szerint a következő bortípusokat lehet megkülönböztetni:

- száraz, legfeljebb 9,0 g/l cukortartalom;
- félszáraz, legfeljebb 18,0 g/l cukortartalom;
- félédes, legfeljebb 48,0 g/l cukortartalom;
- édes, meghaladja a 48,0 g/l cukortartalmat.

A hagyományos vörös- és fehérbor mellett találkozhatunk a rozébor, sillerbor megnevezésekkel is. A rozébor mindig vörösbort adó szőlőből készül, de csak rövid ideig érintkezik a bor színét és csersavtartalmát meghatározó héjjal. A sillerbor a vörösbornál kevesebb, de a rozénál hosszabb időt ázik a héján, így színe is mélyebb, teltebb.

Minden minőségi bor évjáratát fel kell tüntetni a címkén.

A bor alkoholtartalma támpont lehet a bor jellegének megítélésében. A korai érésű, könnyű bort adó fajták alkoholtartalma lehet alacsonyabb (11-11,5 % vol.), de a késői érésű fajták esetében a jó minőséghez legalább 12 % vol. alkoholtartalom szükséges.

A címke kötelezően feltüntetendő tulajdonságai mellett a termelő vagy a kereskedő szándéka szerint további információkkal segítheti a borválasztást. Ha a bort a borvidék egy dűlőjéből származó szőlőből készítették, akkor a dűlő neve például feltüntethető a címkén.